Kaktuszfüge

Tájékoztató oldal az Opuntia dillenii gyümölcséről és hidegen préselt levéről.

Kultúrtörténet

Szív, festék, gyógyír

A vörös kaktuszfüge története az azték oltároktól Tenerife vulkanikus partjaiig.

A Codex Mendoza alapítási lapja: középen egy sas ül a sziklából kinövő kaktuszon, körülötte azték vezetők.
Codex Mendoza, fol. 2r, kb. 1541. Kép: Codex Mendoza, fol. 2r (kb. 1541), Bodleian Library, Közkincs · Wikimedia Commons

A fügekaktuszok évezredek óta kísérik az embert. Voltak szent jelképek, festékforrások, a hajósok eleségei és a botanikusok vitatémái. Ez az oldal ezt a történetet követi végig. A korai fejezetek a fügekaktuszokról általában szólnak, a későbbiek kifejezetten az Opuntia dilleniiről.

Idővonal

Görgess végig az évszázadokon

  1. ÉvezredekMezoamerikaA fügekaktusz az egyik legrégebben használt növény Mexikóban.
  2. 1325TenochtitlánA hagyomány szerint ekkor alapítják ott, ahol a sas a kaktuszra szállt.
  3. 1535OviedoMegjelenik az első európai leírás és fametszet a kaktuszfügéről.
  4. 1570–1577HernándezHét éven át gyűjti Új-Spanyolország gyógynövényeit.
  5. 1700TournefortAz amerikai fügekaktuszok megkapják az Opuntia nevet.
  6. 1732DilleniusLerajzolja és leírja a növényt az elthami kertben.
  7. 1753LinnéMinden kaktuszt egyetlen nemzetségbe, a Cactusba sorol.
  8. 1754MillerVisszaállítja az önálló Opuntia nemzetséget.
  9. 1777AlzateFestett illusztrációkon mutatja be a bíbortetű tenyésztését.
  10. 1799HumboldtTenerifén jár amerikai útja első állomásaként.
  11. 1818Ker GawlerÖnálló fajként írja le: Cactus dillenii.
  12. 1819HaworthMegszületik a ma is használt név: Opuntia dillenii.
  13. 19. századVörös aranyA Kanári-szigeteken felvirágzik a bíbortetű-tenyésztés.
  14. 1996Az első kísérletTenerifei dillenii levével vizsgálják a vércukorra gyakorolt hatást.
  15. 202545 tanulmánySzisztematikus áttekintés foglalja össze az addigi kutatásokat.
I.

Évezredek Mezoamerikában

A fügekaktuszok az amerikai kontinens őshonos növényei, és Mezoamerikában évezredek óta az emberek mindennapjainak részei. 1 A nahuatl nyelvben a növény neve nopalli, ebből lett a spanyol nopal, a termésé pedig nochtli. 2

A 16. századi Firenzei kódex, Bernardino de Sahagún ferences szerzetes és nahuatl munkatársai enciklopédiája, a termés több fajtáját is megkülönbözteti színük szerint. 2 A gyümölcs levéből erjesztett italt is készítettek. 3

A kaktusz szártagjain élő bíbortetű neve nocheztli, szó szerint „kaktuszvér” volt. Ebből nyerték azt az élénkvörös festéket, amely később Európát is meghódította. 4

II.

A sas a kaktuszon

A mexikák (aztékok) hagyománya szerint népük hosszú vándorlás után ott telepedett le, ahol istenük, Huitzilopochtli jóslata beteljesült: egy sziklán növő fügekaktuszon sas ült. A hagyomány szerint 1325-ben itt alapították fővárosukat, Tenochtitlánt, a mai Mexikóvárost. 5

A mítosz egyik változata szerint a kaktusz egy legyőzött ellenség, Copil szívéből sarjadt ki, amelyet a Texcoco-tó egyik szigetére vetettek. A kaktusz vörös termései így magukat a szíveket jelképezték. 5

Tenochtitlán„a köves kaktuszfüge helye”tetl (kő) + nochtli (kaktuszfüge) + -tlan (hely)

A jelenet a Codex Mendoza 1541 körül készült alapítási lapján is látható, és ma is ott van Mexikó címerében. 6

III.

Isteni nektár

A vörös kaktuszfüge alakja, mérete és kicsorduló, sötét leve miatt az azték vallásos nyelvben az emberi szív jelképe lett. Az áldozati szíveket cuauhnochtli, vagyis „sas-kaktuszfüge” néven emlegették: a Napot jelképező sas ezekkel táplálkozott. 25

Alfonso Caso mexikói régész egy azték kőfaragványon, a Szent Háború Templomán mutatta ki ezt az azonosítást. A hátoldali domborművön a sziklából kinövő kaktusz termései helyén emberi szívek láthatók. 7

Vonalrajz egy azték domborműről: sas ül egy kaktuszon, amelyen termések helyett szívek láthatók.
A Szent Háború Temploma (Teocalli de la Guerra Sagrada) hátoldalának rajza. A kaktuszon termések helyett szívek ülnek. Museo Nacional de Antropología, Mexikóváros. Kép: PauloCalvo rajza, CC BY-SA 4.0 · Wikimedia Commons

Ez a szimbolika a fügekaktuszokra általában vonatkozik: a Mexikói-fennsíkon nem a dillenii, hanem rokon fajok nőnek.

IV.

A vörös vizelet rejtélye

Az első részletes európai leírás és nyomtatott kép a kaktuszfügéről Gonzalo Fernández de Oviedo spanyol krónikás 1535-ben megjelent művében, La historia general de las Indias első részében olvasható. 8

Oviedo egy meglepő jelenséget is feljegyzett: aki sokat evett a vörös termésből, annak vérszínű lett a vizelete, ami először érthetően ijesztő lehetett. 8 Ma tudjuk, hogy a betalainok egy része valóban változatlanul ürül, és ez ártalmatlan. Ugyanez a céklánál is megfigyelhető. 9

Néhány évtizeddel később II. Fülöp spanyol király udvari orvosa, Francisco Hernández hét évig, 1570 és 1577 között gyűjtötte Új-Spanyolország gyógynövényeit. Hatalmas anyagát 1651-ben adták ki Rómában, benne a fügekaktuszok leírásával is. 10

V.

Egy görög város neve

Különös, hogy egy kizárólag Amerikában őshonos növénynemzetség egy ókori görög városról kapta a nevét. Opusz a közép-görögországi Lokrisz városa volt. Theophrasztosz egy környékén élő növényről azt írta, hogy a földre fektetett leveléből gyökeret ereszt. 11

Ez az ókori növény biztosan nem kaktusz volt, de a 16–17. századi botanikusokat lenyűgözte a hasonlóság, hiszen a fügekaktuszok lehulló szártagjai is gyökeret eresztenek. Joseph Pitton de Tournefort 1700-ban így ruházta át az antik Opuntia nevet az amerikai fügekaktuszokra. 11

Carl von Linné 1753-ban minden ismert kaktuszt egyetlen nemzetségbe, a Cactusba sorolt. Philip Miller, a londoni Chelsea Physic Garden kertésze azonban 1754-ben visszaállította az önálló Opuntia nemzetséget, amely azóta is érvényes. 11

VI.

Dillenius kertje

A faj neve Johann Jacob Dillenius (1684–1747) német születésű botanikus emlékét őrzi. Dillenius 1721-ben került Angliába, ahol a Sherard fivérek elthami kertjének ritka növényeit gondozta, később pedig az Oxfordi Egyetem botanikaprofesszora lett. 3

Parókás férfi portréja ovális keretben, régi metszet.
Johann Jacob Dillenius J. Heath metszetén. Kép: J. Heath metszete, Wellcome Collection, CC BY 4.0 · Wikimedia Commons
Régi, latin nyelvű könyv címlapja: Hortus Elthamensis.
A Hortus Elthamensis címlapja, 1732. Kép: J. J. Dillenius, 1732, Közkincs · Wikimedia Commons

1732-ben kiadott, kétkötetes Hortus Elthamensis című művében rézmetszeten mutatta be a kertben virágzó, sárgás tövisű és sárga virágú karibi fügekaktuszt. 12 A fiatal Linné 1736-ban Oxfordban meglátogatta Dilleniust, a kaktusz rajzát azonban később egyetlen fajhoz sem rendelte hozzá. 3

A mulasztást John Bellenden Ker Gawler pótolta 1818-ban: Dillenius leírására hivatkozva önálló fajként közölte Cactus dillenii néven. 13 Egy évvel később Adrian Hardy Haworth áthelyezte az Opuntia nemzetségbe, és így született meg a ma is használt név: Opuntia dillenii (Ker Gawl.) Haw. 14

Színes botanikai tábla három fügekaktusz sárga virágú szártagjáról.
Britton és Rose 1919-es kaktuszmonográfiájának táblája. A 2. ábra az Opuntia dillenii virágzó szártagja. Kép: N. L. Britton – J. N. Rose: The Cactaceae, 1919, Közkincs · Wikimedia Commons
Vöröses-fekete vulkanikus sziklás part, hullámzó kék óceán, Punta de Teno, Tenerife.

Punta de Teno, Tenerife nyugati csücske.

VII.

Tenerife, a tuno indio otthona

Amerika felfedezése után a fügekaktuszok hamar átkeltek az óceánon. A Kanári-szigeteken ma két faj a legelterjedtebb: a gyümölcséért termesztett Opuntia ficus-indica és a vadon élő Opuntia dillenii, amelynek termését tuno indio néven ismerik. 3

Egy láda dillenii-termés egy kanári piacon, „Tunos indios” feliratú táblával.
„Tunos indios” a Las Palmas-i Vegueta piacon, Gran Canaria. Kép: Skopien, CC0 · Wikimedia Commons

A dillenii a száraz, alacsonyan fekvő tengerparti sávban él, gyakran vulkanikus sziklák között. A termését frissen, főzve vagy napon szárítva is ették, lekvárt és szirupot főztek belőle, bár frissen a helyiek inkább az édesebb ficus-indicát kedvelik. 315

A kanári népi gyógyászatban a gyümölcsöt emésztési és légúti panaszokra használták. 16 Erre a hagyományra épült az első modern vizsgálat is, amely 1996-ban Tenerifén szedett termés levével készült. 17

Fiatal férfi ül a szabadban, ölében rajzlappal, körülötte trópusi növények. Festmény.
Alexander von Humboldt Friedrich Georg Weitsch 1806-os festményén. Kép: Friedrich Georg Weitsch, 1806, Közkincs · Wikimedia Commons
Alacsony, tüskés dillenii-bokrok egy száraz tengerparti lejtőn.
Vadon élő dillenii Tenerife nyugati partján. Kép: Bjoertvedt, CC BY-SA 4.0 · Wikimedia Commons

1799 júniusában Alexander von Humboldt amerikai expedíciója első állomásaként Tenerifén járt, megmászta a Teidét, és leveleiben lelkesen írt a sziget növényvilágáról. 18 A 19. században Philip Barker Webb és Sabin Berthelot monumentális műben dolgozta fel a Kanári-szigetek természetrajzát. 19

VIII.

Vörös arany

A bíbortetű (Dactylopius coccus) a fügekaktuszok szártagjain él, és a testében kárminsavat termel. Ebből készült a kármin, amely a szintetikus festékek megjelenéséig a világ egyik legértékesebb vörös festéke volt. 4

Festett illusztráció: egy férfi szarvasfarokkal söpri a rovarokat egy fügekaktusz szártagjairól egy tálba.
Szarvasfarokkal gyűjtik a bíbortetűt. José Antonio de Alzate y Ramírez illusztrációja, 1777. Kép: José Antonio de Alzate y Ramírez, 1777, Közkincs · Wikimedia Commons

A spanyol hódítás után a bíbortetű Új-Spanyolország egyik legfontosabb kiviteli cikke lett. José Antonio de Alzate mexikói tudós 1777-ben festett illusztrációkon mutatta be, hogyan söprik le a rovarokat szarvasfarokkal a kaktuszról. 4

A 19. században a Kanári-szigeteken is meghonosították a bíbortetű tenyésztését, és a kármin évtizedekre a szigetek egyik fő bevételi forrásává vált, amíg a szintetikus festékek ki nem szorították. A tetvek gazdanövénye főként a termesztett ficus-indica volt. 419

IX.

Tengerészek és a skorbut

A hosszú tengeri utak legrettegettebb betegsége a skorbut volt, amelyet a C-vitamin hiánya okoz. A hagyomány szerint a spanyol hajósok fügekaktuszt is vittek magukkal, mert a termés és a szártag sokáig eláll, és ahol kikötöttek, el is ültették. Ez is magyarázhatja, hogy a fügekaktuszok ilyen gyorsan elterjedtek a világ meleg partvidékein. 1

A dillenii termésének C-vitamin-tartalma valóban jelentős: tenerifei termésekben 100 grammonként 29,7 milligrammot mértek. 315

X.

Ma: a bíbor jövője

Az élelmiszeripar ma természetes színezékként is vizsgálja a fügekaktuszok bíbor színanyagát. Egy spanyol kutatócsoport szerint a rokon Opuntia stricta termése ígéretes forrása lehet a természetes vörös színezékeknek. 20

A dillenii termését Spanyolországban lekvárrá és lévé is feldolgozzák, és a kutatók ezeknek a termékeknek az összetételét is vizsgálják. 21 2025-ben egy szisztematikus áttekintés már 45 tanulmányt gyűjtött össze a növényről, és arra jutott, hogy a következő lépés az emberi vizsgálatoké. 22

A kutatásokról a Részletesen oldalon olvashatsz bővebben.

Források

A szövegben az apró számok erre a listára mutatnak. A hivatkozásokat egyenként visszakerestük.

  1. DeFelice MS (2004). Prickly pear cactus, Opuntia spp. – a spine-tingling tale. Weed Technology 18(3):869–877. doi:10.1614/WT-04-134↩
  2. Sahagún B de (1575–1577). Historia general de las cosas de Nueva España (Florentine Codex). Digital Florentine Codex, Getty Research Institute. florentinecodex.getty.edu↩
  3. Böhm H (2008). “Opuntia dillenii” – An interesting and promising Cactaceae taxon. Journal of the Professional Association for Cactus Development 10:148–170. opuntiads.com↩
  4. Greenfield AB (2005). A Perfect Red: Empire, Espionage, and the Quest for the Color of Desire. New York: HarperCollins.↩
  5. Caso A (2015). El águila y el nopal. Estudios de Cultura Náhuatl 50. nahuatl.historicas.unam.mx↩
  6. (kb. 1541). Codex Mendoza. Bodleian Library, Oxford, MS. Arch. Selden. A. 1. codicemendoza.inah.gob.mx↩
  7. Caso A (1927). El teocalli de la guerra sagrada. México: Secretaría de Educación Pública.↩
  8. Fernández de Oviedo y Valdés G (1535). La historia general de las Indias. Sevilla.↩
  9. Watts AR, Lennard MS, Mason SL, Tucker GT, Woods HF (1993). Beeturia and the biological fate of beetroot pigments. Pharmacogenetics 3(6):302–311. doi:10.1097/00008571-199312000-00004↩
  10. Hernández F (1651). Rerum medicarum Novae Hispaniae thesaurus. Roma.↩
  11. Crook R, Mottram R (1995). Opuntia Index, Part 1: Introduction and A–B. Bradleya 13:88–118. doi:10.25223/brad.n13.1995.a10↩
  12. Dillenius JJ (1732). Hortus Elthamensis, vol. 2. London.↩
  13. Ker Gawler JB (1818). Cactus dillenii. Edwards's Botanical Register 3:t. 255.↩
  14. Haworth AH (1819). Supplementum Plantarum Succulentarum. London.↩
  15. Díaz Medina EM, Rodríguez Rodríguez EM, Díaz Romero C (2007). Chemical characterization of Opuntia dillenii and Opuntia ficus indica fruits. Food Chemistry 103(1):38–45. doi:10.1016/j.foodchem.2006.06.064↩
  16. Loro JF, del Río I, Pérez-Santana L (1999). Preliminary studies of analgesic and anti-inflammatory properties of Opuntia dillenii aqueous extract. Journal of Ethnopharmacology 67(2):213–218. doi:10.1016/S0378-8741(99)00027-6↩
  17. Perfumi M, Tacconi R (1996). Antihyperglycemic effect of fresh Opuntia dillenii fruit from Tenerife (Canary Islands). International Journal of Pharmacognosy 34(1):41–47. doi:10.1076/phbi.34.1.41.13186↩
  18. Humboldt A von (1980). Cartas americanas (szerk. Charles Minguet). Caracas: Biblioteca Ayacucho.↩
  19. Webb PB, Berthelot S (1836–1850). Histoire naturelle des Îles Canaries. Paris.↩
  20. Castellar R, Obón JM, Alacid M, Fernández-López JA (2003). Color properties and stability of betacyanins from Opuntia fruits. Journal of Agricultural and Food Chemistry 51(9):2772–2776. doi:10.1021/jf021045h↩
  21. Gómez-López I, Lobo-Rodrigo G, Portillo MP, Cano MP (2021). Characterization, stability, and bioaccessibility of betalain and phenolic compounds from Opuntia stricta var. dillenii fruits and products of their industrialization. Foods 10(7):1593. doi:10.3390/foods10071593↩
  22. Buset-Ríos N, Makran M, Santana-Farré R (2025). Opuntia dillenii as a nutraceutical and dietary resource for disease prevention and management: a systematic review. Nutrients 17(24):3915. doi:10.3390/nu17243915↩

Képek